Kutyát? Soha! (Érvek a kutya ellen)

Mindig szerettem azt a mondást, hogy egy éremnek két oldala van. Ez az életben bármire ráhúzható szabály. A felelős állattartás nevében fontosnak tartottam alaposan átfontolni azokat az ellenérveket, amelyek felléphetnek a kutyatartással kapcsolatban, a mi életünkben. Természetesen nincs két egyforma ember, és háztartás sincs, a kutyával kapcsolatos aggályok mindenki számára mást jelentenek, és más a rangsoruk is. Tudni kell, hogy milyen ellenérzést lehet elmulasztani, mely negatív tulajdonságokat lehet elviselni, és mik azok a feltételek, amiből nem szabad és lehet engedni. Mielőtt a párom véleményét kikértem volna a kutyatartással kapcsolatban összeszedtem, hogy nekem milyen félelmeim és kifogásaim vannak ellene:

1. Szabadság feladása és hatalmas felelősség, mert alkalmazkodni tudni kell. Ha kutyánk lesz, az elkövetkező tizenx évig az életem minden eseményét igazítanom kell a kutyához. Nincs órákig tartó csavargás itthonról, mert sétálni kell vinni, nincs felelőtlen hús hagyás a konyhapulton, egy költözésnél is figyelni a kutya igényeit (engedik a házban, jó környék lesz a kutyának stb.). Be fogja határolni az életünket.

2. A piszkos anyagiak. Nem csak az a kérdés, hogy most futná-e a kutya kajájára és oltásaira, hanem a jövőben is mindig legyen annyi a „kutya perselyben”, hogy sürgős műtét esetén eljusson időben az orvoshoz, úgy hogy a család tagjai ezért ne száraz kenyéren éljenek egy hónapig.

3. Az idő. A kutyának szüksége van a figyelmünkre. Tanítani kell, játszani kell vele, sétáltatni kell stb. Az ember többsége időhiányban szenved. Vajon képesek leszünk-e az életünk mindennapját úgy koordinálni, hogy kellő idő maradjon a kutyára is. Az nem kutyatartás ha lökünk neki kaját 2 perc alatt/nap és a kötelező egészségügyi sétát 10 percben/alkalom lebonyolítjuk vele. Most se unatkozunk. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit kell a mostani életünkből kiiktatni vagy csökkenteni annak érdekében, hogy a kutya ideje beleférjen a 24 órába. Valahol azt olvastam, hogy nem munka, háztartás, kutya, szabadidő van, hanem a kutya a szabadidő. Elég lesz ez? Az első kettő muszáj, ezzel nem lehet vitába szállni. Valószínűleg kevesebb olvasás lesz, netezés és minden egyéb szórakoztató tevékenység drasztikus csökkentésére lesz szükség. Menni fog? Na, nem az első fél évben, amikor még cuki és pici hanem akkor is, amikor az öregség miatt kétszer annyi idő lesz eljutni vele a kapuig, mint fiatal korában. A házban van egy család egy nagyon öreg kutyussal. Van, hogy negyed óra alatt haladnak 5-6 métert. De megvárják, míg a kutya a saját tempójában szép lassan elsántikál a célhelyre. Ez a türelem. Ez a kutyatartás, ilyen egy jó gazdi.

4. Az idő(járás). Hányszor volt, hogy egy fagyos téli estén meleg kakaóval a kezemben ültem a meleg szobában, és örültem, hogy nekem nem kell aznap kidugnom az orrom a lakásból. Nyáron, amikor a jeges limonádét kortyolva és fagyit majszolva próbáltam hűsölni és a lehető leggyorsabban hazajutni. Eszembe se jutott, hogy a 40 fokos melegben még egy órát sétáljak, vagy fussak három-négy kört a ház körül.

5. Elég elszánt és határozott vagyok ahhoz, hogy megneveljek egy kutyát?! Remélem. Huu, ez így kevés. Muszáj, hogy sikerüljön. Ha kutyám lesz, muszáj. Az ő érdekében, a mi érdekünkben és a körülöttünk élők kedvéért. Egy neveletlen, harcias, idegbeteg, le nem mozgatott kutya a környékünkön élők életére is hatással van.

6. Készen állok a többi ember reakciójára a kutyát illetően? Gondolok itt a szomszédra, aki habzó szájjal dörömböl, mert kocog a kutya körme a padlón és zavarja. Vagy néhány idős nénire vagy kisgyerekes anyukára, aki már attól sikítani kezd, ha meglát egy kutyát, mert az csak vadállat lehet, én meg csak tehetetlen, semmirekellő gazdi lehetek, aki dísznek fogja a pórázt, és képtelen vagyok megvédeni őt a kutyámtól. Leginkább a félelem és a jólneveltség teljes hiányával rohamozó kutyabarátoktól rettegek. Ez első hangzásra vicces, pedig ez nagyon komoly. Iszonyú lehet ha a gyerekeket nem ismerő vagy nem kedvelő kutya nyakába belevetődik egy gyerek a buszon, a semmiből és tépni, nyúzni kezdi, az anyuka meg bárgyún mosollyal az arcán áll egyhelyben. Ha nem lennék elég gyors, vagy a kutya egy fokkal rosszabbul reagálna erre, mint szerencsés lenne akkor vérző kezek, feljelentések, kutya elaltatás is lehetne a vége. Sajnos sok a hülye ember, és ezzel számolni kell.

7. El tudom-e fogadni, hogy egy kutya anyagi károkkal jár? Főleg kölyökként, de később is lehet néhány baleset. A gazdi szeretetének egyik népszerű kimutatása a kölykök körében a gazdi holmijának (cipő, zokni) miszlikre rágása és tépése. A boldogságtól csóváló kutyafarok bizony ősi ellensége a Herendi porcellának. Az a gyönyörű, hat éves, padlótól a plafonig érő cserepes virág egyik napról a másikra elhalálozik, természetesen saját indái által, mert a kutya még csak a közelében sem járt. :)

8. A családi veszekedések. Mert olyan nincs, hogy soha nem veszik össze egy család a kutya miatt. Aki ezt mondja, az hazudik. Lesz, de remélhetőleg kevés, és csak az elején.

9. Az (egészséges) káosz és kacat gyűjtemény. Egy kutya mellett, a fogason póráz, a konyhában itatótál, a folyosón játékok, a fürdő polcán kutya sampon, a szekrényben szájkosár, oltási könyv (buszra), a hűtőben jutalomfalatok, a nappaliban fekhely kap majd otthon. Persze, ennek rendetlenségnek a mértéke, kutya, gazdi és család függő, de minden kutyás családban valamilyen fokon megtalálható (lesz).

10. A kutyaszőr!! Én már lelki szemeim előtt látom a soha véget nem érő háborút köztem és a kutyaszőr között. Csatákat biztos fogok nyerni, de mire büszkén kihúznám magam, hogy végre vendégképes a nappali, a kutya uralkodói eleganciával beszambázik majd a szoba közepére, és gondoskodik majd a szőr utánpótlásról, egyetlen jól irányzott hátvakarással vagy bunda rázással. És ezután a jelenet után 5 perccel fognak betoppanni az ismerősök, akik bíráló tekintettel végigmérnek majd, hogy milyen a lakás állapota.  Én meg vörös arccal majd egyik elnézést a másik után fogom rebegni. A viccet félretéve, aggódom a kutyaszőr miatt, nálam ez a probléma elől van a listán. De mennyire? Lenyomja a kutyát a kívánságlistáról, vagy egy laza mozdulattal lesöpri a fajták 70%-át? Nekem ezt kell mérlegelnem. Persze összenőhetek a porszívóval, és hordhatok az övemre csatolva bútorkefét, de előbb-utóbb az idő és energia hiányában erősítenem kell a „szőrterhelhetősemet”.

11. Szagok és tócsák. Szájszag, a kutyáknak szájszaga van. Ez biztosan függ a kutya étrendjétől, egészségétől. Jártam már úgy, hogy a kanapé (igen ott fel mehetett a kutya rá) másik oldaláról azt hittem leszédülők a kutya szájszagtól. Én nem tudom mit kapott az a kutya enni, de valami rémes volt. Én nemcsak a szájszag hanem puki, böfi is tud borsot törni a  gazdi és vendégei orra alá, különösen bizonyos fajták esetében. Az ázott kutyaszag az első (erőtlen) kifogások egyike volt a barátom részéről. Hát az sem kellemes ( de nem is mindennapi eset), bizonyára mi sem rózsaillatot árasztunk egy meleg és izzasztó nap után. A tócsák vonatkozik itt a kutya szájából lecsöppenő nyálra és a szobatisztasági balesetekre is. Fajtától, kortól, neveléstől függően ennek mértéke, gyakorisága változó.

12. Hangok. A kutya ugat. (Fura is lenne ha nyávogna.) Ez hozzátartozik. Na nem az órákig tartó, szűnni nem akaró ugatásra, hanem a normális mértékű ugatásra gondolok. Lesz, valaki aki este a sötétben majd mászkál a folyosón. Az elején ezt is meg kell majd szokni. A horkolás is egy érdekes kérdés. Valaki képes egy horkoló ember/állat mellett aludni, valaki nem.

13. A lustálkodás feladása. Szombaton sincs kellemes szunyókálás és visszafordulás a fal felé. Nem-nem. Reggel kelni kell, és sétálni kell, ha a kutyát a kómában véletlenül elfelejteném magammal vinni, akkor kétszer kell sétál(tat)ni. Nincs annyi tespedő filmnéző, olvasó pillanat, mint kutya nélkül.

14. Igéző szemek veszélye. Andris (a vőlegényem) retteg a „boci szemektől”. Képtelen haragudni, nemet mondani arra, ha valaki Azokkal a szemekkel néz rá. A kutya büntetést érdemel, ha lelopja a villámról a falatot, és nem a válasz, ha rosszkor akar játszani vagy sétálni. Nincs ellágyulás, lecukizás, megúszás és kikönyörgés. Ez nem szívtelenség, következetesség erre rá kell hangolni magunkat.

Végül nem bírtam ki és beleírtam a listába a saját ellenérveimen kívül a többit is. Ezeket meg kell fontolni, és eldönteni, hogy ezek kifogások vagy komoly tiltakozások. Beszélnünk és gondolkodunk kell rajta, hogy melyiket hogyan tudnánk áthidalni, megoldani vagy megszokni, és nem tudomást szerezni róla.