Mit szól a család (többi tagja) a kutyához?

Ez egy kardinális kérdés. Nem lehet kutyánk, amíg a család minden tagja nem ért vele egyet. Attól függetlenül, hogy ki az úr a háznál, a család minden tagjának joga és kötelessége beleszólni a házi kedvenc kérdésébe. Ha valaki azt mondja, hogy „nincs kígyó, mert halálosan félek tőle, vagy patkányt ide soha, mert nemtetszést vált ki belőlem” akkor a család többi tagjának nincs apelláta. Ha magával a házi kedvenccel vagy az adott fajta házi kedvenccel valakinek komoly félelmei vagy kétségei vannak, akkor sajnos azt ki kell húzni a listáról. Nem várhatjuk el egyik szerettünktől sem, hogy örök rettegésben közlekedjen otthon, vagy ne merjen bemenni egy szobába.

Egyik régi ismerősöm, azért tartott kígyót a szobájában (napközben a terráriumon kívül), hogy az anyját megakadályozza abban, hogy belépjen a szobájába, amíg nincs otthon. Ezt borzalmasnak és tiszteletlenek tartom, minősíthetetlen viselkedésnek. Mit szólt volna, ha az anyja tartott volna olyan állatot, amit ő nem szeretett volna látni a lakásban?!

Számomra az sem elfogadható, hogy valaki megrántja a vállát arra az ötletre, hogy legyen x.y. fajta kedvenc. A „tőlem” nem válasz. Amikor gond, baj lesz vele, vagy hangos lesz és hóviharban kell állatorvoshoz vinni, már biztos nem lesz mindegy. Aki azt mondja, hogy „nekem mindegy”, annak onnantól az én szememben nincs lehetősége bármit szóvá tenni, ami az adott állathoz köthető. Ha mindegy volt, amikor meg kellett volna beszélni és el lehetett volna mondani, hogy milyen problémák miatt félünk, vagy miket nem vagyunk hajlandók elviselni a házban, akkor amikor megtörténik is legyen mindegy. Persze ez csak füstölgés a részemről, mert soha nem tartanék úgy állatot, hogy a család egy tagja nem ért azzal egyet, és nem vállal valamilyen szintű szerepet az állat nevelésében vagy gondozásában. Nincs olyan, hogy a „te kutyád”, onnantól, hogy beköltözött a családi fészekbe, az a család minden tagjának a kutyája. Ettől függetlenül a feladatokat ki kell osztani, és megbeszélni kinek mi a dolga, de senkit nem lehet teljesen kihagyni belőle.