Miért te adsz tanácsokat? Nincs is kutyád!

Egyelőre egy olvasóval büszkélkedhetem, de ilyen rövid idő alatt nem bánom. Az az egy is a vőlegényem. Feltett egy kérdést az eddig bejegyzések elolvasása után, ami fölött nem tudtam átlépni. „Miért te adsz tanácsokat? Nincs is kutyád!” Ebben van némi igazság. Valóban még nincs kutyám, de remélem a helyzet meg fog változni a jövőben. A blog bejegyzésekre én nem úgy tekintek, mint tanácsokra, még akkor sem, ha annak tűnnek. Sokkal inkább a személyes kutatásom és az összegyűjtött információ morzsák, elmesélésének érzem, kiegészítve a saját véleményemmel, meggyőződéseimmel. Ezekkel lehet egyet érteni, kiegészíteni, de természetesen ellenvéleményen is lehet valaki, sőt az lenne a furcsa, ha mindenki egyetértene az itt olvasottakkal. Ha valaki kedvet érez hozzá, nyugodtan írjon a vendégkönyvbe, és ossza meg velem a saját álláspontját.

Amikor nekiálltam ennek az oldalnak az járt a fejemben, hogy milyen sok oldalon kellett magam végigrágni, hogy választ kapjak a kérdéseimre, amik további kérdésekhez vezettek, legtöbbször a válaszok helyett. Ezt a kutatást szerettem volna mások számára lerövidíteni és megkönnyíteni. Nekem nem állt szándékomban másoknak előírni, hogy mit tegyenek, már csak azért sem, mert mint ahogy a kezdőoldalon feltüntettem nem vagyok szakember. Csupán olyan kérdéseket fogalmazok meg, amelyek engem foglalkoztatnak, és amikről úgy gondolom, más leendő gazdiknak sem árt elgondolkodni. Sok számomra szimpatikus és praktikus dolgot olvastam vagy hallottam kutyásoktól, tenyésztőktől, vagy néztem ismeretterjesztő állatorvosi videókat.

Szerintem a felelősség ott kezdődik, hogy valaki fel tudja tenni a jó kérdéseket, elgondolkodik bizonyos lehetőségeken, utána jár és mérlegel, ebben próbálok ötleteket adni az oldalon keresztül.

Kép forrása: bolthely.hu