Kellene egy kutya? Kellene egy kutya?! Kell egy kutya! (Érvek a kutyatartás mellett)

Megfordult a fejemben, hogy jó lenne egy kutya a háznál. Itt indultam el a lejtőn, ha szabad így fogalmazni. Befészkelte magát a mindenapjaimba az-az apró gondolat, hogy milyen más lenne az élet egy kutyával. Ízlelgettem, elképzeltem, ez járt a fejemben egyre többször. Mint egy kis vírus, mire észrevettem, hogy "kutyamentességben" szenvedek, már elburjánzott bennem a "magány" érzése. Persze, ez az érzés nem volt valódi, hiszen vőlegényemmel megosztjuk lakásunkat egy afrikai fehérhasú törpesünivel és két tengerimalaccal. Az emberek  génjeibe bele van kódolva az állatszeretet, én sem vagyok kivétel. Valaki a szabadban éneklő madarakat hallgatja szívesen, másokat a tengerben ugráló delfinek látványa nyűgözi le, de valaki a hangyák szorgalmának csodálója. De ha elhangzik, hogy háziállat, a döntő többség azonnal a macskára vagy a kutyára gondol. A macska hamar lekerült az álombeli palettáról legalábbis nálam, és biztosan tudtam, hogy a párom sem szívesen osztaná meg otthonát egy nyávogóval. Szóval kutya. A kutya egészen más, mint egy kis háziállat. Szeretem a tengerészeimet és a süni is megmosolyogtat, ahányszor csak kidugja a házából a bólogató kis nóziját, de a kutya az egészen más. 

Először hatalmába kerített annak a sok érvnek az áradata, hogy miért lenne jobb egy kutyával élni, mint nélküle. (Elkészítettem egy listát, mely nem fontossági sorrendben készült, és biztosan nem hiánytalan, még számos érvvel lehetne bővíteni.)

1. A kutya értelmes, okos, tanítható és egészen más mértékben és energia ráfordítással, mint az apróbb rágcsálók.
2. A kutya lehet hasznos, fejemben sorakoztak a vakvezető, siketeket segítő, rohamokat előrejelző, újságot ágyba hozó, őrző-védő, terelő és más munkakutyák képei.
3. Tudományosan bizonyított tény (legalábbis a tv sok évvel ezelőtti adása szerint), hogy a kutya boldogabbá teszi az embereket. Az általános közérzeten javít, a gazdája értékesnek érzi magát azáltal, hogy komoly felelősséget vállal egy élőlény iránt.
4. A szabadidő egyik ideális eltöltése jelentheti a kutya nevelését, róla való gondoskodást. A szülők biztos hevesen bólogatnak, főleg ha eszükbe jut a sok számítógépet nyomkodó, okostelefonról leszakadni nem tudó magányos, falfehér, hűtőszekrény ajtóban megfázó csemetéjük. (Itt ne is beszéljünk a kemény esetekről az iskolából kimaradó, iszákos, drogos csemetékről.) A barátkozás is sokkal könnyebben megy egy kutyával.
5. Jobb lesz tőle az egészségi állapota a gazdájának. Persze nem orvos, de a lélek gyógyításán túl, a fizikai kondíción is segít. Mivel muszáj sétáltatni akkor is, ha kertes házban lakik a családjával. A kanapé elhagyása után, az immunrendszer hálaimát rebeg a jó levegőért és edzésért, akkor is, ha esik az eső vagy havazik. Megspórolva ezzel sok fej-, és hátfájás csillapító és más készítmények árát.
6. A kutya puha, (majdnem mindig) szőrös, és nagyon kellemes érzés simogatni és fésülgetni.
7. A kutya ragaszkodása, odaadása, hálája és szeretete, felértékeli önmagunkat a saját szemünkben. Hiszen, ha szerinte jó vagyok, miért ne hinném el neki?!
8. A gondoskodás, a felelősség vállalás, komoly és megfontolt, előre tervező felnőtté tesz, akkor is, ha már annak érzem magam. Egészen más ha az emberre rá van utalva egy élőlény, aki nélkülünk nem boldogulna, számít ránk, nem bárkire, ránk számít.
9. Sok gazdi esküszik rá, hogy a kutyája miatt lett kedvezőbb a kapcsolata az embertársaival. A kutya türelmet tanít, megérteti velünk, hogy milyen fontos, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat, és ne csak egyoldalúan szemléljük a világot.
10. A kitartás és az elszántság képességével is megajándékozza mindazokat, akik megosztják vele életüket. Nem lehet egy hét után felállni, hogy köszönöm szépen ez elég volt, nem megy tovább. Dehogynem! Te akartad, te vállaltad, képes vagy rá.
11. Az önbizalom ezek egyenes következménye. Aminek jótékony hatását nem kell bemutatni.

Milyen önző is az ember. Csak olyan érveket soroltam fel, amelyek rólam szólnak, az én életemet teszik jobbá, nem a kutyájét, pedig ő a másik résztvevője a kapcsolatnak. Az ember háziasította a kutya őseit, megtanította függni az embertől, magához láncolta és bebizonyította, hogy ez neki is megéri. Felelősek vagyunk ezért a döntésért. A kutya már az emberhez tartozik, gondoskodnunk kell róla. Nem képes a külvilágban eligazodni és boldogulni. Természetesen rövidebb ideig biztos sikerül nekik, hiszen az egyik érv, ami miatt, az ember maga mellé választotta, a hihetetlen alkalmazkodó képességük, de nem tud táblákat leolvasni, lámpákat értelmezni és a közlekedés szabályainak elsajátítása sem megoldható számukra. Folyamatos életveszélyben van egy kutya egyedül az utcán, vannak zajok, fények, szagok, tárgyak melyeket nem ismer, félre értelmez és máris kész a baleset, sérülés és szenvedés.

A kutyának szüksége van ránk emberekre, és talán személy szerint rám is vár egy kutya valahol…